Nagyon kevés európai országban biztosít az állam tájékoztatást a koronavírussal kapcsolatos intézkedésekről a kisebbségek nyelvén – derült ki abból a gyorsfelmérésből, amelyet 2020. március 31–április 30. között készítettek kisebbségi EP-képviselők és a FUEN tagszervezetei.
Az eredményeket Vincze Loránt EP-képviselő, a FUEN elnöke mutatta be hétfőn Brüsszelben, a Kisebbségi Intergroup online ülésén. A felmérés azt vizsgálta, hogy a COVID-19-cel kapcsolatos általános intézkedésekről, a járványügyi tudnivalóról volt-e kisebbségi nyelveken tájékoztatás, működik-e segélyvonal kisebbségi nyelven, illetve milyen mértékben megoldott a távoktatás anyanyelven. A felméréshez eddig 18 európai ország 29 kisebbségi közössége járult hozzá információkkal, de az adatgyűjtés folytatódni fog, hiszen a tanulságok a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés érveit is erősítik.
Az esetek felében (52%) létezik kisebbségi nyelvű tájékoztatás az általános intézkedésekről, ezt azonban leggyakrabban a regionális önkormányzat, kisebbségi szervezetek és a kisebbségi média biztosítja. Az egészséggel kapcsolatos tájékoztatás esetében hasonló az arány, viszont itt a helyi és regionális önkormányzatok szerepe a legnagyobb. A koronavírus-járvány miatt jelentősen megnőtt a segélyhívások száma, több helyen külön segélyszámot és információs vonalat üzemeltetnek a vírussal kapcsolatos sürgős esetek számára. Azonban az esetek több mint kétharmadában (69%) a segélyhívó szám nem elérhető kisebbségek anyanyelvén, további 10% esetében pedig csak részlegesen.
Az oktatás a legtöbb országban átköltözött az online térbe, de csak a kisebbségek fele esetében van anyanyelvű távoktatás, további 14 százalék esetében részben. A válaszadók 21 százaléka számára nincs biztosítva az anyanyelvi oktatás az interneten. További három kisebbségnek a járvány előtt sem volt lehetősége anyanyelven tanulni. Az anyanyelvi oktatást biztosító intézmények tekintetében nagyon nagy a szórás: tanárok, iskolák, szülői csoportok, kisebbségi szervezetek, az állam és a helyi önkormányzat egyaránt szerepelt a válaszok között – számolt be Vincze Loránt, az Intergroup társelnöke. Számos válaszadó nevezte meg a digitális infrastruktúra hiányát problémaként, a diákok egy részének egyszerűen nincs digitális eszköze vagy hozzáférése az internethez.
Romániában a magyar nyelvű közösség tájékoztatásának feladatát az RMDSZ vállalta fel. A kisebbségi nyelven történő állami kommunikáció hiányában az érdekvédelmi szervezet két hónapja folyamatosan és naprakészen tájkoztat magyarul mind a kormányzati intézkedésekről, mind az egészségügyi tudnivalókról. A magyar nyelvű távoktatás érdekében szintén fontos lépéseket tett: a román közszolgálati televízióban az RMDSZ kezdeményezésére indult be a TeleSuli.
A felmérés a kisebbségi média fontosságát is kiemelte, hiszen számos közösség esetében az írott kisebbségi sajtó jelenti az egyetlen elérhető anyanyelvű hírforrást. Az Intergroup ülésének résztvevőjeként az Európai Kisebbségi és Regionális Napilapok Egyesülete, a MIDAS – amelynek több romániai magyar újság is tagja – arra hívta fel a figyelmet, hogy a kisebbségi sajtó a 2008-2009-es gazdasági válsághoz hasonló kilátástalan helyzetbe került, hiszen reklámbevételeik jelentősen csökkentek, nagyon sok helyen a terjesztés leállt vagy akadozott. A Kisebbségi Intergroup ülésén a MIDAS elnöke, a pozsonyi Új Szó vezérigazgatója, Edita Slezakova ismertette a helyzetet, majd a képviselők megvitatták, milyen megoldásokat lehet találni az újságok támogatása érdekében.
KMS
