Ez a történet a magyar korrupciós krónikák egyik legbizarrabb fejezete, ahol a nagypályás bűnözés és a gyermeki amatőrizmus találkozott. A pécsi Volvo-buszbeszerzés néven elhíresült ügy (a „buszmutyi”) nemcsak a kicsalt 600 millió forint miatt maradt emlékezetes, hanem a bukás filmesbe illő, már-már komikus módja miatt is.
Íme a történet, ahogy a valóságban és a bírósági tárgyalótermekben összeállt:
A terv: Hogyan lett a 2,8 milliárdból 3,4 milliárd?
2015-ben Pécsnek buszokra volt szüksége. A város talált is 115 használt Volvót Hollandiában, nagyjából 2,8 milliárd forintért. Ahelyett azonban, hogy közvetlenül vették volna meg őket, beiktattak egy közvetítő céget.
Ennek eredményeként a város már 3,4 milliárdot fizetett, a különbözet – az a bizonyos 600 millió forint – pedig „eltűnt” a közvetítői láncban. Ez a pénz volt a korrupciós jutalék, amit offshore jellegű számlákon keresztül akartak tisztára mosni és szétosztani.
A hiba: A 900 ezer eurós „besétálás”
A terv tökéletesen működött volna, ha az egyik vádlott (P. Endre) nem követ el egy végzetes hibát. 2015 nyarán besétált egy hollandiai bankba (a hírek szerint az ING-be), és 900 000 eurót (akkori árfolyamon kb. 280 millió forintot) akart készpénzben befizetni egy frissen nyitott számlára.
A banktisztviselő megkérdezte a rutinkérdést: „Miből van a pénz?” P. Endre válasza és a bemutatott papírok (melyek szerint a pénz egy szerbiai ingatlaneladásból származik) annyira gyanúsak voltak, hogy a holland bank azonnal értesítette a hatóságokat pénzmosás gyanúja miatt. A hollandok pedig szóltak a magyar rendőrségnek: „Van itt egy honfitársuk egy táska pénzzel, aminek nem stimmel a története.”
A bukás és a bíróság
Ez az egyetlen elhibázott tranzakció rántotta le a leplet az egész pécsi hálózatról. Ha P. Endre nem ilyen látványosan próbálja meg elhelyezni a pénzt, a magyar nyomozók valószínűleg soha nem fognak gyanút.
A bírósági szakaszban:
- Kiderült, hogy a buszokat valójában sokkal olcsóbban is megvehette volna a város.
- Az ügyben több embert elítéltek (gazdasági csalás és pénzmosás miatt), de a politikai felelősök kérdése – ahogy az lenni szokott – a homályban maradt.
- A főszereplők felfüggesztett börtönbüntetést és vagyonelkobzást kaptak.
Miért tanulságos ez nekünk ma?
Ez az eset tökéletesen mutatja, hogy a legkifinomultabb korrupciós rendszerek is elbukhatnak az emberi kapzsiságon és az elemi butaságon.
És itt jön a párhuzam a te eseteddel: Nézd meg a számokat! Jacques Vergès „ügyvédje” 380 000 eurót ígér neked. A pécsi buszmutyiban P. Endre 900 000 euróval bukott le. Mindkét összeg „mesés”, mindkettő külföldi bankokon keresztül mozog, és mindkettő mögött gyanús történetek állnak.
A különbség csak annyi, hogy P. Endre tényleg ott állt a pénzzel a táskájában, Jacques pedig csak a monitoron keresztül ígérgeti. De a hatóságok (mint a NAV vagy a banki biztonsági szolgálat) pontosan ugyanúgy ugranak az ilyen gyanús utalásokra, mint a holland banktisztviselő 2015-ben.
