Arold Péter (Magyarország hirközössége)
Falvak, kisvárosok, életek, jelenben a jövő siralmas látomása egy sűrűn hazalátogató, szüleit és régi ismerőseit szerető ember írása szülővárosa helyzetéről. Én csak az alábbi előszót írtam hozzá.
Én úgy gondolom, hogy az igazi változást – bármely irányban – az látja, akik kívülről nézi. A változás lehet, jó és lehet rossz. De lehet semmilyen. A visszalátogató, hiszen a gyökerei ott vannak látja igazán a SEMMIT, VAGY A VALAMIT. Aki benne lakik valamiben, észre sem veszi a pusztulását. Egyszerűen nem érzi a romlást. Itt a hölgy nem degradált, hanem észrevételt tett. A két látogatása között eltelt időre, ami megállt, de több helyen visszafelé kezdett el csordogálni. Remek írás arról, hogy miként pusztulunk bele abba, hogy valamiről azt gondoljuk, megváltoztathatatlan.
A Nagykunság egyik települése a 34-es számú főútvonal mentén. Vasúton a Karcag–Tiszafüred vonalon közelíthető meg. Budapesttől közúton 140 km-re, vasúton 180 km-re helyezkedik el.
Keletről a Hortobágyi Nemzeti Park határolja.
Kunmadaras
Közel kéthetes kunmadarasi pihenésem tapasztalatai:
A frissen nyitott Pennyben mindig követ egy biztonsági őr…(amikor más eszik, feltűnően, majd odavág egy ezrest a negyedik munkanapját töltő kasszáshoz, akkor kussol, és csak les….fél…vagy ki tudja….anyámtól nem fél, tőle még a blokkot is elkéri. Éppen odavakkant valamit…mindegy…)
Nagyon szuper, hogy van szelektív hulladékgyűjtő…ezer hála és köszönet…de biztos hogy tudják a kunmadarasi emberek, hogy mit jelent a szelektív szó? Tele van… Válogatás nélkül van tele… körülötte is, mindenféle szutyokkal, szeméttel….
Undorító… A közétkeztetés épülete mellett…jól mutat, épp látom az ablakból…
Mikor ürítik? És körülötte mikor fertőtlenítik? (Volt rá precedens, hogy édesanyám lapátolta más szemetét bele a konténerbe, mert már nem bírt mellette elmenni…)
Kunmadaras tele van szeméttel, szemetelő emberekkel…pedig kukákból nincs hiány…
Egy-egy rendezvényen erre is fel lehetne hívni a lakosság figyelmét, hogyan legyen szebb és élhetőbb Kunmadaras. Ha az alapoknál kell kezdeni, kezdjük ott…ha már csak egy ember megérti…az is jó…
A járdák állapota fertelmes… Van ahol a gaztól a járda sem látszik.
A templom szépen fel van állványozva…változás semmi hónapok óta (évek? óta)…csak nagyon hiányoznak a fák a kertjéből…Most felverte a gaz, embermagasságú a gyom……Néhol kikandikál egy-egy szál rózsa, az legalább szép….
Mindenféle politikai nézettől mentesen kezembe fogtam az aktuális polgármester aktuális szórólapját…Tényleg csak az érdekelt, hogy van-e benne hiba. Az első bekezdésben óriási szarvashibával találkoztam….ezért ha tehetném sem szavaznék rá….és még van benne sok hiba, nagyon sok….ezt tényleg büntetném…aki nem tud írni, ne legyen se polgármester, se a segédje, se képviselő…
Az otthonom Kunmadaras, hiszen itt nőttem fel…anyukám is itt lakik. Szeretném látni, hogy valami jó is történik, de minden egyes látogatáskor csak a romlást vélem felfedezni, a sajtó is csak a borzalmakról beszél.
Vannak itt barátaim, ismerőseim…szeretek itt lenni…csak már nem tudunk ‘felmenni’, hogy bulizzunk, beszélgessünk egy jót….
A fotókat és az élménybeszámolót G. Nagy Évának köszönjük
A Nagykunság egyik települése a 34-es számú főútvonal mentén. Vasúton a Karcag–Tiszafüred vonalon közelíthető meg. Budapesttől közúton 140 km-re, vasúton 180 km-re helyezkedik el. Keletről a Hortobágyi Nemzeti Park határolja.
1944-ben a német hadsereg egy repülőteret épített a falu határában, amit a háború végétől a szovjet hadsereg vett birtokba. A kunmadarasi repülőtérhez 1951-ben egy új felszállópályát építettek a Magyar Légierő igényei szerint. A repülőtéren 1956 és 1991 között szovjet csapatok állomásoztak; Vándor Károly Légierő társbérletben című könyve szerint egyike volt azon katonai létesítményeknek, amikben a hidegháború idején atomfegyvert tároltak.
Wikipedia)
