A város száz évvel ezelőtti román megszállásáról nyílt kamarakiállítás a hódmezővásárhelyi Emlékpontban – tájékoztatta a közgyűjtemény sajtóreferense hétfőn az MTI-t.
Arany-Tóth Attila emlékeztetett: az első világháborúban a legnagyobb veszteséget a Dél-Alföld, Békés, Csanád és Csongrád vármegye lakossága szenvedte el. Hódmezővásárhelyről 1914 és 1918 között mintegy 15 ezer férfi vonult hadba, és mintegy 2800 katona lett közülük a háború áldozata.
A királyi román hadsereg egységei 1919. április 30-ára virradóra érkeztek Hódmezővásárhelyre. A román hatóságok több száz vagonnyi gabonát, lisztet és több ezer élőállatot foglaltak le. A városi direktóriumot május 8-án feloszlatták. Nem sokon múlott, hogy Hódmezővásárhely és Makó román terület legyen, ezt bizonyítja a Nagy Gyöngyi, a közgyűjtemény történésze által összeállított tárlaton bemutatott román térkép, amelyen a két város a megrajzolt határvonal keleti oldalán látható.
A tárlat része a román parancsnokság által láttamozott igazolvány, amely nélkül nem lehetett a várost elhagyni, valamint az igazolólapok, amelyeket a rekvirált jószágok fejében kaptak a megkárosított tulajdonosok.
A tárlókban megtalálható az a kárbejelentési jegyzék, amelyet Tornyai János állított ki a tőle elvitt több mint hétszáz festményről és rajzról, valamint a részletes lista az európai hírű Kalmár-féle rostagyárat ért károkról.
A megszállás idején tűnt fel Berényi László, aki magát rendőrparancsnoknak titulálva hozott intézkedéseket a városban. Állandó kísérőjével, Nagy Gézával, a román katonák segédletével a város lakosai közül túszokat szedtek, akiket a városházán börtönöztek be. Berényi László július 25-én délelőtt indította meg román katonai fedezettel a menetet a Kutasi út felé, és közben másokat is a sorba kényszerített. Az orvos Nagy Dezső tanyájához érve három embert agyonlőttek, a többieket leterelték a tanya pincéjébe, és később végezték ki. Ötvenhatan haltak mártírhalált.
A kegyetlenkedésről a helyi sajtó is beszámolt; a korabeli újságok oldalai is megtekinthetők a Tóth Mihály és Hegyi Endre magángyűjtő, valamint a hódmezővásárhelyi levéltár segítségével létrejött kamaratárlaton.
