Díjak, pályázati sikerek, antológiák és egy különleges dunaharaszti Mesesétány jelzik Adorján Gyula elmúlt éveit. A civilben közterület-felügyelőként dolgozó szerző története azért is érdekes, mert nem irodalmi műhelyből vagy írószobából indult. Sokáig egyszerűen írt. Aztán egyszer beküldött egy művet egy pályázatra – és megnyerte.
Adorján Gyulával a Dunaharaszti Polgármesteri Hivatalba érkezők közül sokan találkozhattak már. A városi rendészet munkatársa, közterület-felügyelő, aki a hivatal portáján is útba igazítja az érkezőket. A hivatal jelenlegi munkatársi jegyzéke ma is a Rendészeti Iroda közterület-felügyelőjeként tünteti fel.
Ez azonban csak az egyik arca.
A másik Adorján Gyula mesét, novellát és verset ír, rajzol, saját történeteit illusztrálja, gitározik és dalszövegeket is készít.
A Dunaharaszti Hírek 2024-es portréja szerint 1962-ben, Kőbányán született, hatgyermekes család legidősebb gyermekeként. Az irodalom már iskolásként érdekelte. A lap akkor arról számolt be, hogy novellái már négy antológiában szerepeltek, irodalmi pályázatokon rendszeresen indult, műveit pedig több alkalommal elismeréssel és díjakkal jutalmazták.
Pedig nem úgy indult, hogy egyszer író lesz.
Egy 2022-es interjúban úgy mesélt erről, hogy korábban novellákat, dalszövegeket és verseket írt, jórészt saját magának. Egy ismerőse vetette fel, hogy próbálkozzon mesével is. Később talált egy pályázatot, beküldte az egyik munkáját – és nyert vele. Innen kezdett komolyabban és egyre többet írni.
Mesék, amelyek nem feltétlenül csak gyerekeknek szólnak
Adorján meséinek egyik érdekes sajátossága, hogy az állatok és mesebeli figurák mögött gyakran nagyon is felnőtt problémák jelennek meg.
Önzés, irigység, bánat, magány, alkohol, szeretet és emberi kapcsolatok.
Ő maga mondta el, hogy történetei sokszor álmokból születnek, majd az életből vett minták segítségével alakítja őket mesévé, novellává vagy verssé. Nem a valóság pontos lemásolása érdekli, hanem az, hogy az olvasó találjon valamit, amibe kapaszkodhat.
Talán éppen ezért működnek ezek a történetek két szinten. A gyerek számára mese marad, a felnőtt viszont néha egészen mást olvas ki ugyanabból a történetből.
És közben megérkeztek a pályázati eredmények is.
Három mese egyetlen eredménylistán
A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola meseíró pályázatának hivatalos eredménylistáján egyszerre három Adorján Gyula-mű szerepel.
A gárdonyi tücsök és A velencei-tavi sellő a negyedik helyezettek között, A Nagy sár-tó pedig a hatodik helyen végzett.
Önmagában egy helyezés is visszajelzés egy szerző számára. Amikor azonban ugyanazon pályázat eredménylistáján három különböző mű jelenik meg ugyanattól az alkotótól, az már inkább folyamatot jelez, mint egyszeri szerencsét.
A következő évek pedig ezt erősítették meg.
Kategóriagyőzelem a Csukás Meserádió pályázatán
Adorján Gyula a Csukás Meserádió meseíró pályázatán kategóriagyőzelmet is szerzett. Ezt Dunaharaszti önkormányzati lapja és a Haraszti Mesesétányról szóló beszámolók is rögzítik.
A történetnek azonban lett egy ennél is érdekesebb folytatása.
2025-ben Dunaharasztin létrejött a tíz állomásos Haraszti Mesesétány. A városhoz kötődő szerzőket arra kérték, hogy Dunaharaszti történetéhez, kultúrájához és természeti értékeihez kapcsolódó meséket írjanak a gyerekeknek.
Adorján Gyula itt a Nyusszancs, a hős kisnyuszi című történettel szerepel. A mese a Duna–Tisza-csatorna környezetében játszódik, vagyis a történet már konkrétan összekapcsolódik Dunaharasztival.
Adorján ráadásul nemcsak szerzőként vett részt a Mesesétány létrehozásában, hanem az illusztrátorok között is szerepel. A város hivatalos beszámolója mindkét minőségében felsorolja.
Ez már valami más, mint egy pályázati oklevél.
A mese kilépett a papírról, és része lett annak a városnak, ahol a szerző él és dolgozik.
2025: különdíj a Kárpát-medencei Életmese pályázaton
Ugyanebben az évben újabb elismerés érkezett.
A Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete által meghirdetett, 17. Kárpát-medencei Életmese pályázaton Adorján Gyula különdíjat kapott.
Ráadásul az adott évi kötetbe három életrajzi ihletésű története is bekerült. A Dunaharaszti Hírek 2025 augusztusában külön cikkben számolt be az eredményről.
A városi könyvtár azt is jelezte, hogy beszerzi a kereskedelmi forgalomban nem kapható kötetet, így Adorján írásai helyben is hozzáférhetővé válhatnak az olvasók számára.
A mese mellé megérkezett a novella is
Adorján Gyula közben nem maradt kizárólag a mesénél.
A HELMA Kiadó 2025-ös novellaíró pályázatán A furcsa fiú című művét beválogatták a kiadó 2025-ös novelláskötetébe. A kiadó hivatalos eredményközlése név szerint felsorolja a szerzőt és a művet.
Ez azért fontos állomás, mert jól mutatja, hogy az elmúlt évek eredményei nem egyetlen műfajhoz kötődnek.
Mese, novella, vers, életrajzi ihletésű történet és illusztráció.
A közös pont maga a történetmesélés.
A „portás”, aki közben történeteket ír
Van ebben az egészben valami kifejezetten szerethetően hétköznapi.
Adorján Gyula nem vonult el a világtól alkotni. Ott ül a hétköznapok közepén. Emberekkel találkozik, útba igazít, figyel, dolgozik.
Aztán ír.
Nem véletlen, hogy a Dunaharaszti Hírek a 2025-ös különdíjáról szóló rövid portréjának egyszerűen ezt a címet adta:
„A PORTÁS”.
Talán ennél pontosabban nehéz lenne összefoglalni ezt a történetet.
Mert néha hajlamosak vagyunk úgy elképzelni az írót, mint aki könyvekkel körülvéve ül egy dolgozószobában, és várja az ihletet.
Adorján Gyula története ennél prózaibb.
És talán éppen ezért érdekesebb.
Dolgozik. Figyeli az embereket. Rajzol. Ír. Beküldi a műveit. Néha nyer velük, máskor bekerülnek egy antológiába. Egyik meséje pedig már ott él Dunaharaszti egyik parkjában, és egy QR-kód mögül szólal meg a gyerekeknek.
Ami valamikor a fióknak készült, mára kijött a fiókból.
És úgy tűnik, esze ágában sincs visszamenni oda.
